2013. augusztus 26., hétfő

Piedone pizza

Amikor az imént elkezdtem gépelni a mai bejegyzésem nyitógondolatát, gyorsan megtorpantam, és mosolyra húzodott a szám. "10 évvel ezelőtt blablabla..." 

Még nem vagyok 30, de komolyan mondom, annyit nosztalgiázom, hogy azt egy 70 éves öregasszony is megirigyelné!

Mert igenis 10 éve történt, hogy számomra megszűnt a Pizza Hut egyeduralma. Most raktam össze magamban, hogy akkoriban nyitott meg az első olyan pizzéria nálunk, ahol csúcsszuper kövön sütött pizzát készítettek, olyan igazi vékony tésztásat. Említettem, hogy potom pénzért? Szóval bármennyire is voltam oda a PH zöldimádó pizzájáért, gyakoribb vendég lettem a konkurenciánál. Olyannyira rosszul érintette őket ez a húzásom, hogy pár év múlva le is húzták a rolót a városban. Ennyit számít egy fogyasztói döntés :)

Ebben a bizonyos külvárosi pizzériában akkoriban gyakori vendégek voltunk Anyummal, mikor a fősuliról hazaérve leszedte a vonatról az elcsigázott "kicsi" lányát és elkocsikáztunk, hogy egy igazi kövön sütött pizza mellett régi barátnők módjára kibeszéljük a hét eseményeit. Imádtam ezeket a péntek estéket!

Elég kocka vagyok, ha egy új helyen kikísérleteztem, hogy mit kell rendelni, onnantól kezdve már nehezen mozdulok el más irányba. Bevált csapaton ne változtass, nem igaz? Így rendszeresen a tonhal-piedone kombót rendeltük, a halas felét én ettem, a piedonét meg ő. Közben meg jókat beszélgettünk. 

A kellemes esték emlékét felidézve teszem közzé az alábbi receptet, természetesen Neked ajánlva Édesanyám!



Hozzávalók 2 db 32 cm-es pizzához:

Tésztához:
  • 400 g liszt
  • 1 mk só
  • 15 g élesztő
  • kb. 2 dl meleg víz
  • 1 ek szőlőmagolaj

Szószhoz:
  • 1 ek szőlőmagolaj
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 1 doboz (500 ml) paradicsompüré
  • 2 mk zöld pesto

Feltéthez:
  • 25 dkg mozzarella
  • 1 közepes fej vöröshagyma
  • kb. 30 karika kolbász (helyettesíthető/kiegészíthető pár kocka szalonnával) 
  • fél kozerv vörösbab lecsöpögtetve
  • oregánó

1. Az élesztőt cukros meleg vízben felfuttatjuk. Belekeverjük az olajat.

2. A hozzávalókból tésztát dagasztunk, amit langyos helyen duplájára kelesztünk kb. 40 perc alatt.

3. Elkészítjük a paradicsomszószt: kis edényben olajat melegítünk, megfuttatjuk rajta a fokhagymát 1 perc alatt, beleöntjük a paradicsompürét, belekeverjük a pestót és 10 percig fedő alatt rotyogtatjuk. 

4. A megkelt tésztát két felé osztjuk, és olajozott munkafelületen kinyújtjuk. 

5. Beleigazgatjuk a kiolajozott formába, megkenjük a szósszal, megszórjuk reszelt sajttal, rátesszük a kolbászkarikákat, a babot, a szeletekre vágott vöröshagymát és megszórjuk oregánóval.

6. 230 fokos sütőbe tesszük (alsó harmad) és addig sütjük, amíg a sajt megpirul (közel 10 perc). 


Murgh Makhani – Indiai vajas csirke


Manapság menő az indiai kaja. Ki merem jelenteni, hogy ez az új McDonald’s. Errefelé egymást érik az indiai sütödék, van, hogy egyik-másik előtt péntek-szombat este kígyózó sor áll. Biztosan finomat főznek!

Azért mondom, hogy biztosan, mert még nem kóstoltam. Viszont már jó ideje izgatja a fantáziámat, úgyhogy mikor a kezembe került egy naptárból az alábbi recept, nem voltam rest lefordítani a tartalmát. Egyszerűnek, gyorsnak és ígéretesnek tűnt, felkerült a kipróbálandók listájára. Ez nálam azt jelenti, a receptes füzetem alatt levő kupac mélyére került, ahol hosszú-hosszú hónapokra feledésbe merül. Szomorú, de így van.

Aztán egyik nap úgy keltem fel, hogy „Ma már pedig ezt fogok főzni!” Veletek is van ilyen? Felkelsz és tudod, hogy ma azt KELL elkészítened! Mert különben nem tudom mi lesz. (Valószínűleg semmi, de ott van az a sürgető ösztön. Durva.)

Mikor megkóstoltam, sokadszor tettem fel magamnak a következő kérdést: „Miért is vártam ennyi időt a kipróbálással?” Fogadkozások, hogy ilyen csúnyán többet semmit nem süllyesztek el a kupac mélyére. Tálalok, kis családom elégedetten hümmög és érdeklődik a recept után. Aztán megállapítjuk, hogyha ilyen az indiai konyha, akkor szeretjük :) 




Hozzávalók 4 főre:

  • 2 ek vaj
  • 5-600 g csirkemell
  • 1 fej vöröshagyma
  • 3 gerezd fokhagyma
  • 1 ek reszelt gyömbér
  • ½ tk fahéj
  • ½ tk kurkuma
  • ¼ tk kardamom
  • ½ bögre paradicsompüré (Mutti)
  • ½ bögre joghurt
  • bors
  • ¼ bögre koriander/petrezselyem*

1. Serpenyőben 2 ek vajat olvasztunk, és közepes lángon lepirítjuk a kockára vágott csirkemellet, kb. 4-5 perc alatt.


2. Hozzáadjuk először a felaprított vöröshagymát, majd a reszelt gyömbért, a fokhagymát és a fűszereket. 2 percig sütjük.


3. Beleöntjük a paradicsomszószt és fedő alatt 10-15 percig főzzük.


4. Végül hozzáadjuk a joghurtot és még 3-4 percig főzzük.


5. A legvégén belekeverjük az apróra vágott koriandert/petrezselymet.



* Petrezselymet használtam, mert ad1 – Egy tonna nő belőle a tetőkertben, ad2 – A ház urát már a koriander szagával ki tudnám üldözni a világból, de természetesen ettől még autentikusabb az étel, úgyhogy aki bírja, hajrá!

2013. augusztus 25., vasárnap

Energiabomba

Ennek a bejegyzésnek már másodszor veselkedek neki, mert valahogy nem akarnak jönni a magvas gondolatok! Bámulom a fehér felületen villogó kurzort, és semmi...vagy ha lehet, még annál is kevesebb. Alkotói válság? Az nem lehet!

"Állj fel és fuss egy kört!" - szokta mondani Anyukám...Igenám, csak hogy már egyszer felálltam úgy 1 héttel ezelőtt. Aztán alig akaródzott visszajönni :) Szóval most tutira maradok. 

Megint villog a kurzor...

Spirulina golyók. Erre a névre hallgatnak ezek a golyócskák, de hogyha ténylegesen ezt a címet adtam volna a posztnak, nem hiszem, hogy sokakat érdekelne. Mert hogy mi is az a spirulina? Valami egészséges? Valami zöld, igaz? És akkor mit keresne egy desszertgolyóban? Logikai bukfenc!!! 

Pedig nem csalás, nem ámítás hölgyeim és uraim, a zöld színű port igenis bele lehet rejteni jópár receptbe, főleg azokba, amik kakaóport is tartalmaznak, és így a végeredmény nem egy sötétzöld szörnycsimbók, hanem egy gusztusos kis kakaós finomság lesz.

Nem hiszed el? Vess csak egy pillantást a képre alant! 



Hoppácska! Megennéd, mi? :)

Kis türelmet, és már jön is recept, de előtte a kötelező napi okosság! Mert nem elégszem meg azzal, hogy letunkolod az emésztőcsatornádon a táplálékot, nem-nem! Szeretném, hogy tudd, miért pont ezt kéne fogyasztanod :)

Tehát. Adott nekünk két szuper összetevő, ejtsünk róluk pár szót röviden. (Csak hogy ne menjen el az életkedved...)

Emeljünk kalapunkat, és mélyen hajonljunk meg első delikvensünk előtt, akinek személyében A Magok Királyát tisztelhetjük! Bizony ám! A szezámmag az egyik legtutibb kalcium forrás, úgyhogy felejtsük el azt a mantrát, hogy fogyasszunk sok tejet és tejterméket, mert attól lesznek erősek a csontjaink. A tejben van kalcium, ez így igaz, de már megint az arányokkal van a gond. A kalcium mellett rengeteg fehérje is van benne, ami savasít, és ezt a szervezetnek semlegesítenie kell, ezért pont kalcimot/foszfort/magnéziumot stb. von el más területekről.

Erre mondják azt, hogy adtál a sz**nak egy pofont :) 

Szóval ha kalcium kell, egyél sok szezámmagot lehetőleg őrölt formában!

A spirulina algát én elsősorban energetizáló hatása miatt szereztem be, de amellett, hogy növeli a szervezet energiaszintjét lúgosít, sok antioxidánst, béta-karotint, D- és K-vitamint tartalmaz. Ezzel nálam ki is váltotta a helyét a konyhapolcon. 

Ígéretemet megtartva, jöjjön a recept :)

Hozzávalók 24 db golyóhoz:
  • 1 bögre szezámmag őrölve (nyersen, nem pirítva)
  • 1/3 bögre kakaópor
  • 1/3 bögre méz
  • 2 ek kókuszolaj
  • 1/2 tk fahéj
  • kb. 3500 mg spirulina (így közel 150g került 1 db golyóba, gyerekek is fogyaszthatják nyugodtan)


1. A szezámmagot megőröljük, ha a spirulina tabletta állagú, mozsárban porrá zúzzuk. 

2. Elkeverjük a száraz összetevőket, majd hozzáadjuk a mézet és a kókuszolajat. Jól formázható masszát kell, hogy kapjunk. (Ha nem áll össze, tegyünk hozzá még egy kis olajat/mézet.)

3. Leccsippentünk a masszából egy teáskanálnyi darabot és tenyerünk között golyókat formázunk. Ha túlságosan ragad a kezünk, vizezzük be egy kicsit, és folytassuk a formázást. 

4. Pár órára hűtőbe rakjuk, és lezárható dobozban ott tároljuk.

2013. augusztus 11., vasárnap

Pakisztáni curry vöröslencsével

Emlékszem, mikor gyerekkoromban bejött az első Uncle Ben's reklám a tévében, kocsányon lógtak a szemeim a gőzölgő-pergő rizsszemekre ráömlő illatos szósz látványától. Igen, illatos, mert annyira hatásos volt a promóció, hogy szinte körbelengte a lakást a fűszeres-keleties illatfelhő. Pedig akkoriban még azt sem tudtam, milyen az a kínai/indiai konyha, hiszen vérbeli magyaros koszton nevelkedtem. Nah ennyire ügyes volt a cég marketingese, elhitette velem 8 évesen, hogy én azt meg akarom enni. 

Természetesen alig vártam, hogy egyszer végre Édesanyám a vasárnapi húsleves-rántotthús kombó helyett a tv-ben látott exotikus finomságot rakja az asztalra, úgyhogy nagy lázba jöttem, mikor beszerzésre került 3 féle szósz: szecsuáni, indiai és édes-savanyú. Alig vártam, hogy végigkóstoljam az összeset, aggódtam, hogy elég lesz-e egyáltalán. Elég volt...A szecsuáni kapásból végigmarta a torkomat. Köszi Anyu, nem :) Az indiainak valami förtelmes íze volt bizonyos fűszertől, amiről utólag megtudtam, hogy curry por névre hallgat. Onnantól kezdve szigorúan kerültem ezt a sárga színű és szúrós szagú fűszert. Az édes-savanyú évente 2x elment, szóval nem belőlünk élt meg a cég az tuti.

Így borzasztóan könnyen leegyszerűsítettem a képletet magamnak: 
indiai kaja = curry por = köszi, nem eszem indiait

És ez így ment másfél évtizedig. Sztereotípiák...ahhh, olyan nehéz megszabadulni tőlük!

Mára már szerencsére tudom, hogy az indiai konyha nem merül ki a curry porban, sőt ez a nyugati világ terméke. Maga a curry egy egytál étel, amiben bizonyos fűszerek kombinációja találkozik hússal/hallal/zöldséggel, és amit indiai kenyérrel vagy rizzsel szokás fogyasztani.

Egyik barátnőm révén nemrégiben összeismerkedtem egy pakisztáni hölggyel, akitől volt szerencsém az alábbi receptet kisebb módosításokkal ellesni. Ő váltig állította, hogy a fűszerek ezen kombinációja nagyon jót tesz az egészségnek. Én ennyire nem értek hozzá, de azt bizton állíthatom, hogy hatásos ellenszere az éhségnek és bármilyen étrendbe belefér :)



Az édesburgonyát és a petrezselymet én variáltam hozzá, akár el is hagyható, vagy helyettesíthető sütőtökkel illetve korianderrel. 

Hozzávalók 4 főre:
  • fél fej vöröshagyma/8 szál zöldhagyma
  • 1 ek friss reszelt gyömbér
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 1 szál répa
  • 1 közepes édesburgonya 1 x 1 cm-es kockákra vágva
  • 1 bögre paradicsompüré (Mutti)
  • 3/4 bögre vöröslencse (150 g)
  • kb. 4 bögre víz
  • 1 mk római kömény
  • 1 mk kurkuma
  • só, chili, kardamom ízlés szerint
  • friss petrezselyem
  • köretnek 1,5 bögre basmati rizs

1. Kevés olajat öntük a serpenyőbe, rádobjuk a felaprított vöröshagymát. 5 percig közepes lángon futtatjuk.

2. Hozzáadjuk a gyömbért, a fokhagymát, a fűszereket (a kurkuma kivételével), a felaprított répát, és az édesburgonyát, majd 2 percig sütjük.

3. Beleöntjük a paradicsompürét, a vöröslencsét és felöntjük vízzel. Fedő alatt addig főzzük, amíg a zöldségek megpuhulnak, és a curry besűrűsödik. Kb. fél óra. A főzési idő vége felé beletesszük a kurkumát is.

4. Lehúzzuk a tűzről és 5 perc után belekeverjük a felaprított petrezselymet. 

Tökmagos szendvicskrém

2001. ősz

Apu: Gyere, induljunk, kezdődik a meccs!
Én: Oké, oké, mindjárt megyek. Biztos, hogy kimegyünk? Elkezdett esni az eső :/
Apu: Sebaj, hozd az esőkabátokat, meg az esernyőt, max megtanítalak tökmagot pucolni!

És így is lett. A focimeccsen aznap 2 gól született, és én mind a kettőről lemaradtam, mert annyira elmerültem a pucolásban. Szép :)

Szóval Cucurbita Pepo. Nem tudok latinul, de ez a név annyira vicces, hogy gondoltam megjegyzem! Meg már csak az illendőség okán is, hiszen akad egy a tetőkertünkben, és most virágzik, gyönyörű :)


Csupán egy fél marék tökmag elfogyasztásával nagy lépést teszünk annak érdekében, hogy fedezzük az aznapi magnézium-, vas-, cink-, kálium- és foszfor-szükségletünk jelentős részét. Sok erő rejtőzik ebben az aprócska magban, bizony!

Férfiak számára fogyasztása pedig különösen ajánlott, hiszen védi őket a prosztatabetegségekkel szemben, sőt, még a szexuális vágyat is növeli. Lehetne esetleg kötelezővé tenni a fogyasztását? :) 

És akkor most jön a döntő érv: a zöld magocskákból készült szendvicskrém nem csak egészséges, de finom is! A fokhagyma-kömény-majoranna trió szerintem sokunk számára ismerős kombó, úgyhogy nem fogja hideg zuhanyként érni az ízlelőbimbókat. 

Ezt az adagot Édesanyám kenyerével és saját termelésű paradicsommal, paprikával és uborkával lapátoltuk be a minap. Igazi jó, nyári reggeli!



Hozzávalók kb. 1 bögréhez:

  • 1 bögre tökmag 
  • 1/2 bögre zabkorpa
  • 1 bögre víz
  • 3 gerezd fokhagyma
  • 1 tk majoranna
  • 1 mk őrölt kömény
  • 1 csapott mk só
  • 1 mk pirospaprika
  • kevés chili
  • fél dl szőlőmagolaj (vagy más semleges ízű olaj)

1. A tökmagot és a zabkorpát ledarlájuk, egy tálba öntjük és elkeverjük. 

2. Fél bögre vizet felmelegítünk, és mikor már forró, beledobjuk a majorannát, a köményt, a sót és a felaprított fokhagymát. Lehúzzuk a tűzről és 3 percig állni hagyjuk.

3. A vizet ráöntjük a tökmagra, adunk hozzá olajat és még annyi vizet (kb. fél bögre), hogy a kenhetőnél kicsit lazább krémet kapjunk. Ez azért szükséges, mert a zabkorpa még dagadni fog, és ha nem adunk hozzá elég folyadékot, akkor nagyon száraz lesz a krém. 

4. Fűszerezzük még, ha szükséges.

2013. augusztus 9., péntek

Umbriai lencsés gnocchi

Érettségi utáni nyáron a legeslegjobb barátnőmmel vágtunk neki az Olasz Csizmának, vonattal. Most komolyan, van ennél jobb dolog? Még most sem értem, hogy mertek elengedni minket a szüleink, nagyon meggyőzőek lehettünk :) 

Megnéztük Velencét, Rómát és Firenzét, ittunk chiantit, ettünk lasagnét, gelátót, fürödtünk a tengerben, hólyagosra égtünk a napon, random külföldiekkel flörtöltünk, szívtuk magunkba a történelmet és közben hallgattuk az olaszok gyönyörű nyelvét. 

Az ország iránti rajongásunk hazatérésünk után csak fokozódott, olyannyira, hogy a főiskolán felvettem az olaszt. 2 kurzust vittem végig, mert érdeklődés hiányában megszűnt...csodás. Én meg majdnem a Dunának mentem...

Elszántságom azonban oly' nagy volt, hogy kitaláltam, majd megtanulok egyedül, puszta önszorgalomból! Hahh, mert pont az a típus vagyok! Szóval bevonultam a könyvesboltba és behajítottam a kosárba 2 könyvet. Aztán kifelé indultam. De valamilyen csoda folytán kikötöttem a szakácskönyveknél. Ismeretlen terep volt ez számomra, bizonytalanul nézelődtem a sorok között. Aztán megakadt a szemem Stahl Judit Gyors olaszos tészták című könyvén. Ez volt az első, és azóta is egyetlen szakácskönyvem :) A mai recept, bár nem 100 százalékos az egyezés, innen van.

Jah és olaszul még mindig nem tanultam meg :) 




Hozzávalók 3 főre:
  • fél bögre lencse (125 ml)
  • 1 nagy szál sárgarépa
  • 1 fej vöröshagyma
  • 3 gerezd fokhagyma
  • 500 ml paradicsompüré
  • 1 cs gnocchi (500 g)
  • 2 ek szőlőmagolaj
  • 3 babérlevél
  • 1 kk morzsolt oregánó
  • 2 kk zöld pesto
  • pici kakukkfű
  • pici rozmaring
  • bors
  • reszelt parmezán


1. A répát hosszában kettévágjuk, ezt megismételjük, és kb. fél cm vékonyra szeleteljük.

2. A lencsét feltesszük főni a sárgarépával és annyi vízzel, ami ellepi, majd hozzádobjuk a babérlevelet, sózzuk-borsozzuk. Addig főzzük fedő alatt, amíg megpuhul (max. 35-40 perc).

3. A felaprított vöröshagymát és a fokhagymát serpenyőben olajon megdinszteljük, majd hozzáadjuk a paradicsomszószt.

4. Beletesszük a pestot, az oregánót, a kakukkfüvet és elkeverjük. (Sót azért nem, mert a paradicsomszósz eleve sós.)

5. Leszűrjük a sárgarépás lencsét, és a babérlevelek kivételével a rotyogó paradicsomszószhoz keverjük.

6. Kb. 20-25 percig főzzük alacsony lángon, fedő alatt.

7. Egy lábasban felteszünk enyhén sós vizet főni. Amikor forr, belerakjuk a gnocchit, amiket addig főzünk, amíg feljönnek a víz felszínére. Ezután lezárjuk, és leöntjük róla a vizet.

8. A gnocchit a szószhoz keverjük és azonnal tálaljuk.

9. Reszelt parmezánnal tesszük még ízletesebbé.

2013. augusztus 8., csütörtök

Mangós chia puding

A mangóról már korábban áradoztam az egyik smoothie kapcsán, úgyhogy tudható, hogy a gyümölcs nagy rajongója vagyok. Igyekszem annyiszor betuszkolni a reggeleimbe, ahányszor az még egészségesnek mondható, úgyhogy heti 2x biztosan :) Annyi pozitív energia rejlik ebben a gyümölcsben, hogyha savanyú fejjel is keltem fel, biztosan pár fokot javított a hangulatomon. Nagyra értékelem, tényleg!

Chia magról annyi okosságot, meg jóságot olvastam, hogy már egy ideje fix, bérelt helye van a konyhaszekrényemben. Mivel ezt is tipikusan reggeli adaléknak használom jellemzően müzlibe vagy smoothieba, ha azt szeretném, hogy energikusan induljon a napom, ezért úgy gondoltam, hogy bomba párost alkotnának ők ketten a mangóval. 



A mangó hámozásáról itt találsz videót. Akkor bontsd meg a mangót, ha már egy kicsit puha, mert akkor lesz igazán zamatos és édes. Ha a boltban csak olyat találsz, ami még kemény, sebaj, vidd haza, hagyd a konyhapulton 3 napig (azért naponta ellenőrzid az állagát), és körülbelül jó is lesz.

Hozzávalók 1 főre:

  • 1 db érett mangó
  • 2 ek chia mag


1. A mangót késes robotgépben péppé dolgozzuk.

2. Belekeverjük a chia magot, alacsony fokozaton járatjuk még 1 percig. 

3. Tálba kanalazzuk és várunk 10 percet, hogy a magok megdagadjanak, közben időnként megkeverjük. 

2013. augusztus 7., szerda

Pörkölt mandulavaj juharsziruppal és fahéjjal

Mielőtt lejjebb görgetnél, lenne egy megszívlelendő tanácsom: ellenőrizd, hogy van-e nálad papírzsebkendő vagy szalvéta. Van? Szuper! Biztosan nő vagy! Nincs? Ejnye, akkor gyorsan tessék felugrani kedves uram, hozni egyet, és karnyújtásnyira helyezni a géptől. 

Most a kezünk segítségével emeljük fel a zsebkendőt lassan, és helyezzük az állunk alá.

Görgessük lefelé az oldalsávot.




Most pedig töröljük le a zsebkendővel a lecsorgó nyálat az állunkról. Jah, hogy a billentyűzetre is került? Akkor azt is! 

De őszintén! 10-es skálán mennyire guszta a kép, ha az 1-es az iszonyú, és a 10-es a szuper guszta? Ugye, hogy legalább 20? :) 

Az ember ránéz, és szíve szerint bekanalazná az egész üveggel együltő helyében. Én legalábbis pont ezt tettem, mikor legelőször elkészítettem ezt a nyalánkságot. Na jó, 2 részletben fogyott el, és 1 órán belül :)

Ha még nincs késes robotgéped, sürgősen szerezz be egyet, mert ezt neked is meg kell kóstolnod! 

A receptért köszönet Ashleynek!


Hozzávalók kb. 3/4 bögréhez:
  • 2 bögre mandula a barna héjjal együtt
  • 5 ek juharszirup
  • ¼ mk só
  • 1/3 tk fahéj

1. Bekapcsoljuk a sütőt 160 fokra.

2. Sütőpapírral bélelt tepsibe öntjük a mandulát, rácsöpögtetjük a juharszirupot és összekeverjük, hogy mindenhol érje a mandulát a szirup.

3. 15 percig sütjük, közben 3x megkeverjük.



4. 5 percig hagyjuk hűlni. Azért nem tovább, mert melegen könnyebb elkészíteni a vajat.

5. Késes robotgépbe tesszük és kb. 15 perc alatt folyékony állagú vajat varázsolunk belőle. Tényleg az lesz, nézd csak!

5 perc után...

10 perc után...

15 perc után!


6. Beletesszük a sót és a fahéjat, elkeverjük és kész. 

7. Üvegedénybe töltjük és szobahőmérsékleten tároljuk. Nem tudom, hogy így meddig tárolható, nekem a legutóbbi adag már majdnem 1 hétig is kibírta a polcon, és teljesen rendben volt. 

Pörkölt csicseriborsó

„Csiii-cseri-borsó, bab-lencse...” 

Milliószor énekeltem el Csöpinek ezt a kis dalt anélkül, hogy valaha is kóstoltam volna a csicseriborsót. Mikor először ettem hummuszt, akkor jöttem csak rá, hogy 25 évet elvesztegettem az életemből!!! Azóta a csicseriborsó egyre nagyobb helyet követel magának a konyhámban, készítettem belőle falafelt, sütőtökkel kombinálva kiváló zöldséges egytál készült belőle. Azt már mondanom sem kell, hogy Csöpi jellemzően magában rágcsálja…Fél konzerv = reggeli.

Mikor szembe jött velem a csicseriborsó megpörkölésének gondolata, azonnal tudtam, hogy ezzel sem fogok melléfogni. Így is lett.  




Javaslom, hogy mindenki kísérletezze ki a sütőjével a pontos sütési időt. Amikor először sütöttem, 20 perc után megkóstoltam egy szemet, és 3 percenként rendszeresen ellenőriztem, hogy állnak. A végén lesz egy-kettő, ami kicsit túlsül, illetve néhány, ami nem eléggé ropogós, de ez a méretbeli különbségből adódik. A végeredmény egy nagy tál ízletes, fehérjében gazdag ropogtatnivaló, ami – mint a chipsek úgy általában – addiktív, és nem bírjuk majd letenni. Mindazonáltal jusson eszünkbe, hogy hüvelyest termést rágcsálgatunk, és mint tudjuk, abból nem ajánlatos túl sokat enni egyszerre :)


Hozzávalók:

  • 1,5 bögre száraz csicseriborsó (konzervből is lehet, de ezt még nem próbáltam)
  • 2 ek szőlőmagolaj
  • ízesítéshez: só/chili/kömény/paprika/fahéj/méz stb. (csak sót használtam)

1. A csicseriborsót egy éjszakára beáztatjuk.

2. Reggel leöntjük a levét, átmossuk, és felitatjuk róla a vizet. (Konzerv esetében ugyanígy járunk el)

3. Sütőpapírral bélelt tepsibe öntjük és 200 fokos sütőben kb. 40 percig sütjük, amíg kissé megpirul és kellemesen ropogós lesz. Sütés közben többször megrázogatjuk, hogy egyenletesen barnuljon. (Előfordulhat, hogy pattogó hangot hallunk közben, ilyenkor borsószem szétrepedt.)

4. Kivesszük a sütőből, ráöntjük az olajat és fűszerezzük, majd alaposan összekeverjük.

5. Azonnal fogyasztjuk, mert aznap a legfinomabb. (Lezárt dobozban még másnap is okés.) 

Pármai sonkás - rukkolás pizza

Buongiorno a tutti! 

Ma La bella Italia felé vesszük az útirányt, de ezúttal a paradicsomot kihagyjuk a buliból. Na nem azért, mert nem szeretjük, hiszen nyár van, sok a paradicsom, mikor készítsünk paradicsomos pizza alapot, ha nem most. Azt is megejtem mindenképpen, csak majd egy másik bejegyzésben, hiszen a mostani főszereplője a fokhagyma és a tejföl. Szóval vámpírkodjunk! Első randisok kerüljék :P





Pár éve, mikor még orrba-szájba fogyasztottuk a pizzát (gyors, olcsó, finom, rendelhető, nincs vele meló, lustaság fél egészség...hjajj), amit úgy érts, hogy heti 2x biztosan, történt meg az eset, hogy egyik alkalommal - történetesen december 6.-án -, a Mikulás hozta ki a pizzánkat. Nem vicc, tényleg ő volt! :) Én a szokásos tonhalasat, férjemuram pedig a kedvenc pármai sonkás-rukkolásat. Korgó gyomorral téptük le a pizzás doboz tetejét, és már a kés is a kezünkben volt, hogy nekiessünk szétkaszabolni, amikor egyszer csak a párom szájából elhangzik a kérdés: "Szerinted az ott micsoda?" Nah ez az, amit nem akarsz hallani, amikor eléd raknak egy tál ételt...A kérdés egy fekete, több centi hosszú, és kb. egy centi széles mozdulatlan tárgyra vonatkozott, ami az egyik rukkolalevélen figyelt. Ez az, amit semmiképpen nem akarsz látni, amikor nekiállnál falatozni. A történethez már csak annyit fűznék hozzá, hogy nem csak mi, emberek szeretjük a zöld leveles növényeket, bizony nagy a verseny a táplálékért folytatott harcban :)

A mostani pizzára saját termesztésű rukkola került.





Hozzávalók 2 db 32 cm-es pizzához:

Tésztához:
  • 400 g liszt
  • 1 mk só
  • 15 g élesztő
  • kb. 2 dl meleg víz 
  • 1 ek szőlőmagolaj

Szószhoz:
  • 3 dl tejföl
  • 5 gerezd fokhagyma


Feltéthez:
  • 25 dkg mozzarella
  • 4 kisebb fej gomba
  • 8 szelet pármai sonka
  • rukkola

1. Az élesztőt cukros meleg vízben felfuttatjuk. Belekeverjük az olajat.

2. A hozzávalókból tésztát dagasztunk, amit langyos helyen duplájára kelesztünk kb. 40 perc alatt.

3. Elkészítjük a fokhagymás pizza alapot: A fokhagymát apróra vágjuk és elkeverjük a tejföllel. Tegyük hűtőbe, amíg a tészta kel.

4. A megkelt tésztát kétfelé osztjuk és olajozott munkafelületen kör alakúra nyújtjuk. Beleigazagatjuk a kiolajozott formába, megkenjük a fokhagymás szósszal, megszórjuk reszelt sajttal, gombával, ráfektetjük a sonka szeleteket, és belökjük a 230 fokos sütőbe (alsó harmad) úgy 10 percre, ill. amíg a sajt megpirul.

5. Kivesszük a sütőből, és 2 perc múlva megszórjuk alaposan megmosott rukkolával :)

2013. augusztus 2., péntek

Édesanyám kenyere - dagasztás nélkül

Megosztom veletek a kedvenc kenyér receptemet, amit Édesanyámtól "örököltem". Hogy ő hol találta, azt nem tudom, de évek óta ezt süti, úgyhogy mindenképpen azokból az időkből származik, amikor még hallani sem akartam a főzésről. (Igen, ilyen is volt, nem is oly' rég :))

Imádom a kelt tészta illatát, de sokáig egyszerűen képtelen voltam olyan minőségű dagasztott tésztát produkálni, amit elvártam volna. Bármennyit fáradoztam és izzadtam a gyúrással, nem ütötte meg a lécet. És pechemre nálam ez elég magasan van, úgyhogy minden sokkal több időbe telik az átlagnál, hogy maximalizmusom végre megnyugodhasson. 

Ergó kézenfekvő volt a dagasztás nélküli kenyér ötlete, amiről én akkor hallottam először, amikor elnyünnyögtem Anyukámnak a bánatomat. Nem olyan a kenyér, mint a péknél, nem elég lyukacsos, laza stb. És akkor előhozakodott azzal, hogy neki van ez a receptje...Leintettem úgy, ahogy jó gyerek a szülőt, hogy jah kérem, én arra emlékszem, és az ilyen meg olyan sötét volt, és nem ízlett, azt nehogy átküldd!! Ő pedig pont úgy reagált, mint ahogy jó anyától elvárható: mosolygós hangon, lassan elmagyarázta, hogy az egy rozsos kenyér, amire én gondolok, és azt ő sem szereti, viszont van helyette ez a másik, ami higyjem el, hogy nagyon finom, hiszen én is ettem belőle. Én? Én biztosan nem. De, de...Jó, akkor ettem. Szóval átküldjem? Küldd, persze! :) 

Szkeptikusan vártam a receptet. Az elkészítés közben még borúlátóbb lettem, el sem tudtam képzelni, hogy ebből valami ehető fog kisülni. Aztán a történet persze úgy végződött, hogy Anyukám megint kimondhatta a bűvös mondatot: Na ugye, megmondtam :) 







Hozzávalók 1 db 1,2 kg-os kenyérhez:

  • 2 ½ bögre fehérliszt
  • 1 ½ bögre teljes kiőrlésű búzaliszt
  • ½ bögre rozsliszt/kukoricaliszt/hajdinaliszt
  • 20 g élesztő
  • 1 tk cukor
  • 1 csapott ek só
  • 2 1/4 bögre meleg víz
  • magok ízlés szerint (nálam 2-2 ek lenmag, szezámmag és tökmag)



1. Az élesztőt fél bögre meleg, cukros vízben felfuttatjuk.


2. Egy nagy tálban elkeverjük liszteket, a sóval és a magokkal, majd hozzáadjuk az élesztőt és a maradék vizet. Ragacsos, lágy tésztát kapunk, nem kell túldolgozni, csak legyen egynemű a massza, és ne maradjon liszt szárazon.


3. Kiolajozott vagy sütőpapírral kibélelt kenyérsütő formába öntjük (az enyém 23 x 13 x 7 cm), letakarjuk és langyos helyen kb. 30 percig kelesztjük. 


4. Betesszük a hideg sütőbe, amit ezután 220 fokra kapcsolunk. 10 percig ezen a hőfokon sütjük, majd visszavesszük 190 fokra a hőmérsékletet és addig sütjük, amíg megpirul a teteje. (kb. 40 perc) 




2013. augusztus 1., csütörtök

Mascarponés-sonkás-gombás farfalle

A mai bejegyzés főszereplője kis családomban a "mint kacsa a nokedlit"-típusú kajákhoz sorolandó, azaz azon kevés ételek egyike, amit mindenki egyformán kedvel, olyannyira, hogy mindig megy a feszülés azon, kié legyen a maradék a tál alján. Tálalás után 10 perccel már hűlt helye van az egésznek. Igen, ennyire jó! 

Férjuram azért aranyos, szokott rám gondolni: mikor látja, hogy valamivel órákig sürgölődtem a konyhában megjegyzi, hogy lelkiismeret furdalása van, mert annyi energiám van benne az adott kajában, ők meg valóságos sáskahadként jönnek Csöpivel, és belapátolják az egészet egy pillanat leforgása alatt. Ilyen ez a popszakma :)

Viszont ennél a recepnél még ez sem probléma, hiszen 20 perc alatt összedobható!  



Hozzávalók 4 főre: 
  • 500 g farfalle
  • 5-6 nagy fej gomba
  • 100 g füstölt sonka (ha lehet felsál, nem vizes sonka!)
  • 200 g mascarpone
  • 1 fej lilahagyma (vöröshagyma is jó)
  • bors
  • szőlőmagolaj

1. A tésztát sós vízben cseppnyi olívaolajjal al dente megfőzzük.

2. Serpenyőben olívaolajat melegítünk, és megpároljuk rajta a felaprított hagymát, a sonkát és a gombát, borsozzuk, és óvatosan sózzuk (mert a sonka alapból sós).

3. Kb. 5 perc múlva (amikor a lé elpárolgott) hozzáadjuk a mascarponét, elkeverjük, és ha szükséges, utánafűszererünk még. Keverünk rajta párat, és kész.

4. A szószt összeforgatjuk a lecsöpögtetett tésztával, és tálaljuk.

Pikáns szardíniás spaghetti

Előfordul néha, hogy a gyorsaság a legfontosabb tényező. Ilyenkor jól jön egy olyan recept, amit csak előrántunk a szürkeállományunkból, és már 20 percen belül ott gőzölög a finom ebéd/vacsora az asztalon.

Mint mondtam, fontos a gyorsaság, úgyhogy nem is szaporítom tovább a szót :) 





Hozzávalók 5 főre:
  • 1 doboz spagetti tészta
  • 1 kisebb fej vöröshagyma
  • 4 gerezd fokhagyma
  • kb. 1 doboz sör vagy 3 dl víz
  • 2 doboz chilis szardínia v. 2 doboz sima szardínia + chili (2x120 g)
  • 4 tk dijoni mustár
  • 3 tk pesto
  • olaj
  • pár csepp citromlé
  • parmezán
  • kapribogyó
  • esetleg só (vigyázat: a szardínia, a mustár és a kapribogyó eleve sós)


1. A tésztát sós vízben cseppnyi olajjal al dente megfőzzük.

2. Míg a tészta fő, elkészítjük a szószt: a felaprított vöröshagymát olajon megdinszteljük, pár perc múlva hozzáadjuk a fokhagymát is.

3. A sörből leiszunk pár kortyot, és a fennmaradó kb. 3 dl-rel felöntjük a hagymát. (Nem sörösök mindezt vízzel tegyék :) A folyadék mennyiségét ki-ki saját ízlése szerint alakítsa attól függően, hogy mennyire szeretne szószosra a végeredményt.

4. Hozzáadjuk a villával összetört szardíniát, a mustárt, a pestot és a chilit, ha sima szardínia konzervvel dolgozunk.

5. Megvárjuk amíg picit elfő a leve és kellő sűrűségű lesz (kb. 5 perc), belecsepegtetjük a citromlevet, és ha szükséges, utánafűszerezzük.

6. Reszelt parmezánnal tálaljuk, aki szereti, szórjon rá kapribogyót is.

Burani Bonjon - Afgán padlizsán



Imádom a lilát, a kedvenc színem. Következésképp mindig szemeztem a padlizsánnal a zöldségesnél, de valahogy sohasem jött szembe az a recept, amiért leemeltem volna a polcról. Valahol tudtam, hogy aminek ilyen gyönyörű színe van, az rossz nem lehet, mégis mindig nélküle távoztam. Évek teltek el így, most már szánom-bánom.

Aztán pár hónapja a kezembe vettem egy könyvet, és megakadt a szemem egy néven: Burani Bonjon. Annyira szép, nem? Olyan titokzatosan-egzotikusan hangzott, és ígéretes volt az ízvilág. Elhatároztam, belevágok! És azóta belehabarodtam a padlizsánba, legalábbis ebbe a formájába biztosan. Lehet, hogy aggódnom kéne, mert a férjem is… :P

Hozzávalók 2 főre:
  • 1 db 400-500 g-os padlizsán
  • kb. 70 ml olívaolaj
  • cayenne bors vagy chili
  • fél fej vöröshagyma
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 400 g lecsöpögtetett, darabolt paradicsom
  • 1 tk kurkuma
  • bors
  • 3 ek petrezselyem vagy koriander aprítva


Mentás joghurtszószhoz:
  • fél bögre joghurt (125 ml)
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 1 tk szárított mentalevél vagy 5-6 friss mentalevél aprítva


1. Először elkészítjük a joghurtszószt: a felaprított fokhagymát, a sót és a mentát elkeverjük a joghurttal, és 2 órára a hűtőbe tesszük, hogy összeérjenek az ízek.

2. A sütőt 190 fokra kapcsoljuk. A padlizsánt 1 cm széles karikákra vágjuk, és a szeleteket sütőpapírral bélelt tepsibe fektetjük egymás mellé.

3. A sót és a cayenne borsot elkeverjük az olívaolajjal, és bekenegetjük vele a padlizsánok tetejét (a másik felüket nem kell). 

4. 10-15 percig sütjük úgy, hogy közben egyszer megfordítjuk őket időközben. Mindkét oldaluk legyen megpirulva kissé, és puhuljanak meg.

5. Miközben sül a padlizsán, elkészítjük a paradicsomszószt: serpenyőben 2 evőkanálnyi olajon megfuttatjuk a vöröshagymát, és ha megpuhult, rádobjuk a fokhagymát is. 1 perc múlva beleöntjük a darabolt paradicsomot, kurkumával, kevés borssal fűszerezzük, 10 percig főzzük.

6. Ezután egy olajozott jénaiba rétegezünk: 1 réteg padlizsánkarika, 1 réteg paradicsomszósz, ezt ismételjük még egyszer. A 190 fokos sütőben 10 percig hagyjuk, hogy a padlizsán és a szósz összeismerkedjenek egymással.

7. Ha kicsit hűlt, a tetejére joghurtos mentaszószt csurgatunk, és meghintjük apróra vágott petrezselyemmel/korianderrel.

8. Köretnek adjunk hozzá pita kenyeret/kölest/rizst/kuszkuszt. 


Spenótos-édesburgonyás ragu mogyoróvajjal



Kisfiam rajzolni tanul, az egész lakás tele van a kis színes lapjaival, kisautók, dömperek, betűk és halacskák ezerszám. Annyira vidám az egész, szeretem nézni, amikor alkot. „Moszt zöld filcet kéjek, moszt lilát, pijoszat, szárgát..." A végeredmény egy nagy színes kavalkád.

Pont, mint a főzés. Szeretem, mikor egy étel szép, tarkabarka, élénk színű – na nem ám a színezőanyagoktól… Ha túl sok a sárga, akkor kiegyenlítem egy kis zölddel, ha vidámabbat akarok, már megy is bele a citromsárga, ha még karakteresebbet, szórom a pirosat.

Ebben az ételben a burgonya és a sárgarépa vidám narancssárga színe és a spenót komoly mély zöldje dominál tökéletesen kiegészítve egymást. A csavar az egészben a mogyoróvaj. Aki ódzkodik tőle, hagyja ki nyugodtan, szerintem anélkül is biztosan ízletes. De azzal együtt meg…valami mennyei :)

A recept az egyik kedvenc oldalamról. 

Hozzávalók 3 főre:
  • fél ek gyömbér finomra reszelve
  • fél tk római kömény
  • pici szegfűszeg
  • chili – ízlés szerint
  • 1 nagy szál sárgarépa felkockázva
  • 1 db kb. fél kg-os édesburgonya 1x1 cm-es kockákra vágva
  • 2-2 és fél bögre zöldség alaplé/víz/kettő keveréke (kb. fél liter)
  • 2 tk mogyoróvaj
  • 3 marék spenót
  • köretnek 1 bögre barna rizs

1. Olajozott serpenyőben közepes lángon megfuttatjuk a felaprított vöröshagymát, pár perc múlva hozzátesszük a felaprított fokhagymát, a reszelt gyömbért, és még 2 percig sülni hagyjuk.

2. Megszórjuk a fűszerekkel, megkeverjük, és 1 perc múlva hozzáadjuk a felkockázott sárgarépát, az édesburgonyát és felöntjük az alaplével/vízzel. Az egészet felforraljuk, majd visszavesszük közepes lángra.

3. Belekeverjük a mogyoróvajat, és kb. 20 percig főzzük, amíg a burgonya megpuhul.
4. Ha megpuhult, hozzáadjuk a felaprított spenótot, és még 1 percig főzzük, éppen hogy a spenót egy kicsit összeessen.

5.Barna rizzsel/kölessel/quinoával tálaljuk.

Mandulatej

Nem vagyok vega, sem tej-tejcukor érzékeny. Viszont szeretem a finomat. És a mandulatej pont az! Gondoltátok volna? Én sokáig elég szkeptikusan álltam a témához.

Már több, mint 10 éve is van annak, hogy középiskolás koromban nyitott egy vega ételbár az akkori lakóhelyemen, és nagy unszolások utána megkóstoltam a mandulatejüket. Valami isteni volt! Erre pontosan emlékszem. Arra viszont már egyáltalán nem, hogy miért kezdtem el előítéleteket gyártani a mandulatejjel kapcsolatban.

Talán azért, mert úgy általában nem szeretem a helyettesítő termékeket. A hús az ne legyen tofu, a vaj margarin, a kakaópor karobpor, a tej pedig mandulatej. A tofu az tofu, a margarint használja, akinek van gusztusa hozzá, a karobpor pedig tele van sok-sok értékes ásványi anyaggal, amivel mondjuk a kakaópor nem, de ne akarjuk ráfogni, hogy olyan mint. Nem, nem olyan. Még a közelébe sem ér! És tutira ki fogom próbálni a karobport is :)

A másik dolog az, hogy bajom van a kategorizálással. Ha azt mondom, hogy vega vagyok, már bele is raktam magam egy olyan dobozba, és onnan nincs menekvés. Magamra nyomtam egy pecsétet. És ha netán valami olyat kívánnék meg, ami nem fér bele a kategóriába, akkor csorgathatom a nyálamat, és ennek fejébe még lelkiismeret furdalásom is lesz. (Természetesen most nem arról beszélek, ha valaki erkölcsi meggyőződésből lesz vega, vagy arra kényszerül, hogy egy bizonyos dolgot ki kell zárnia az étrendjéből.)
Mandulatejről eddig kivétel nélkül olyan oldalakon találkoztam, ahol vagy gluténmentes diétát, vagy nyers táplálkozást stb. folytatnak, vagy valamelyik vallást követik. 

Én annak iszom, ami: mandulatejnek és nem tehéntejnek.

Apropó, tudtátok, hogy a mandula azon kevés olajos magvak egyike, amelyek lúgosítják a szervezetet? Juppííí!

Aki pedig amiatt aggódna, hogy ugyan már mi fog történni a visszamaradt darált mandulával, annak csak csendben mondom, hogy rengeteg felhasználási módja van, amiről majd itt az oldalon is olvashattok bejegyzést hamarosan. Izgi, mi? :)





Hozzávalók 500 ml-hez/2 bögréhez:
  • 1 bögre hántolatlan mandula
  • 3 bögre tiszta víz - ebből 1 bögre az áztatáshoz
  • ízesítéshez: 1/4 mk fahéj és/vagy 1 ek juharszirup/méz és/vagy 1 tk vaníliakivonat
  • csipet só
  • sajtruha/más ritka szövésű textil/erre a célra kialakított zsák (nut milk bag)

1. A mandulát este 1 bögre vízbe beáztatjuk. Voilá! Reggelre szépen megdagad.



2. Reggel a mandulát a vízzel együtt késes robotgépbe öntjük.

3. Hozzáadjuk a maradék 2 bögre vizet és kb. 1 percig közepesen magas fordulaton járatjuk.



4. Egy edénybe belehelyezzük a sajtruhát, ráöntjük a mandulás masszát.

5. A textil 4 sarkát összecsippentve, kiemeljük a batyut az edényből, és megcsavarjuk, hogy ne tudjon kipotyogni belőle semmi.



6. A batyut addig nyomkodjuk, amíg az összes tejet kipréseltük belőle, és már csak a darált mandula marad vissza.

7. Ez eddig az alaprecept. Én itt nem szoktam megállni, hanem visszaöntöm a tejet a robotgépbe, fahéjjal és juharsziruppal ízesítem, elkeverem és most vagyok kész.

8. Ne feledkezzünk meg a visszamaradt darált manduláról sem! Én sütőpapírral bélelt tepsire szoktam borítani, elegyengetem és 1-2 nap alatt kiszárítom úgy, hogy közben párszor átforgatom. Lezártható dobozba teszem és szobahőmérsékleten felhasználásig tárolom.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...